- Sajnálom, de tudod, hogy miután elköltöztél, alig beszéltünk, és ha beszéltünk, az is csak pár perces telefon beszélgetés volt. – válaszolt szorításomból kiszabadulva.
- Nem kell bocsánatot kérned semmiért. A karriered az első! Azt hiszem Seo, tartozok neked! – tekintetem barátnőm felé vándorolt.
- Mégis miért? – lepődött meg.
- Kookie miatt fogok eljönni veled ilyen helyekre, de többre ne számíts! Ha a közelben lesz rajongótalálkozó, arra elkísérlek, de többet nem kapsz! – jelentettem ki magabiztosan.
- Ne már. – fogott bele hisztijébe.
- Ohh Jimin. – néztem rá a velem szemben álló igen csak engem bámuló fiúra – Ott egy csaj! – mutattam Heire, aki éppen abban a pillanatban haladt el a díszes társaságunk mellett – Szerintem nagyon illik hozzád! – kacsintottam rá, majd JungKook csuklóját megfogva YunSeo kíséretében leléptünk a srác közeléből.
- Mina ez kedves volt tőled. – állított meg Kook egy nevetéssel karöltve.
- Ez nem volt szép tőled! – puffogott mellettem Seo.
- Már miért ne lett volna szép tőlem? – húztam fel szemöldököm – Egy az, hogy nem bírom Jimint és sosem fogom. Kettő, Hei illik hozzá. Egy önelégült idióta baromhoz, egy olyan lány, mint Hei, tökéletesen illik, hiszen minden álma az, hogy Jimin nője legyen. Legyen megadva neki a lehetőség, ha már úgy is körülötte lebzsel. – figyelmet felhívva a tömeg felé nyújtottam a kezem, ahol az a két ember található – Látod? Élvezik egymás társaságát.
- Mina, te sosem változol meg! – jegyezték meg kórusban a két oldalamon álló barátaim.
- Értem én a célzásaitokat, de mint mondtam, nem érdekel! – hatalmas vigyorral a képemen kezdtem el sétálni – Mit ácsorogtok? JungKooknak dolga van, szóval haver, összeszedhetnéd magad! – halvány mosollyal az arcomon indultam tovább.
- Szerinted jól van? – hallottam YunSeo hangját.
- Szerintem elvesztette az egyik kerekét. – elmélkedve fejezte ki válaszát JungKook.
- Hallak titeket! – emeltem fel kezemet nekik háttal – Én tökéletesen vagyok, csak most megadhattam a lehetőséget Heinek, hogy összeszűrje a levet Jiminnel, ha már miatta akarta kitépni az összes hajamat. – álltam meg pár méterre az említett fiútól.
- Hogy mit csinált veled? – állt elém a nálam két évvel fiatalabb fiú – Jimin miatt megtépett? – hüledezett.
- Aha. De nem igazán zavart. Nyugodtan tűrtem, aztán lerúgtam magamról és kisétáltam a teremből. Nem igazán tudott meghatni, de csak utána esett le, hogy Jiminről beszélt. – válaszoltam immáron komoly arckifejezéssel – De menjünk már, mert a végén még mindenki azt hiszi, hogy elraboltunk! – nevettem fel.
- Te komplett idióta vagy! – kerekedtek ki szemei.
- Hülye! – vágtam tarkón – Na menjünk. – indultam tovább.
- JungKook, te mégis hova tűntél el?! – kezdett ideges beszédébe Jimin.
Micsoda idegesítő barom.
- Itt vagyok, ne üvölts már, mert kettémegy a fejem!
- Mina? – kapta rám tekintetét majd kimondta a nevemet halkan, a velem szemben álló barna hajú srác.
- Ne nézz már rám így! Idegesítő vagy! Amúgy meg minek bámulsz? Nem láttál még ázsiai lányt, vagy mi? – kezdtem idegességemben feljebb emelni a hangomat.
- Bocsánat. – szegezte le a padlóra a tekintetét.
- JungKook, YunSeo, tudjátok mit? – húztam vigyorra ajkaimat – Veszek egy CD-t és aláírattatom veletek!
- Hogy mit mondtál? – ismételten kikerekedett szemekkel meredtek rám.
- Most mit kell ezen így nézni? Nemhogy örülnétek ennek. – biggyesztettem le ajkaimat.
- Akkor rendben van.
- De menj, mert a végén még le lesz kiabálva a fejed! – lökdöstem meg.
- Rendben van, megyek már! – hisztizett.
Amint elvánszorgott tőlünk JungKook, Jimin még mindig ott állt és bámult ránk, vagyis inkább rám. Egyre idegesítőbb kezd lenni az, hogy folyton csak néz, és nem képes elsétálni abba az irányba, ahova fel lett állítva nekik egy asztal.
- Hogy jött neked ez az ötlet? – zökkentett ki YunSeo a kérdésével.
- JungKookról van szó. Imádom azt az idióta fejét. Mindig mellettem volt, meg hát ennyivel tartozok azután, hogy még így is, hogy híres lett, mindig felhívhattam és elsírhattam magam, miután a te vállaidon bőgtem egy keveset, vagyis a fél könnycsatornámat.
- Fel sem ismerted? Pedig annyiszor mondtam, hogy kik a tagok. – kezdett érthetetlen beszédbe.
- Szerinted figyeltem? Tudod, hogy nem bírom a KPOP bandákat, így nem is nagyon figyeltem az ilyenekre.
- Hát köszi. – nézett rám szomorúan barátnőm.
- Ne nézz már így! Megmondtam neked előtte is, hogy az ilyen találkozókra elkísérlek, de többet nem kapsz!
- Hát jó. – imitált szomorúságot.
- Na menjünk. Ahogyan elnézem, már tűkön állsz.
- Igen! – visított fel – Amúgy van nálad pénz? – érdeklődött lenyugodva.
- Igen, hoztam. De nem kajára fogom költeni úgy érzem. – szomorodtam el.
- Jobb dologra fogod költeni! – ujjongott mellettem Seo, majd átkarolva húzott a kisebb színpad felé ott hagyva a maga elé bámuló fiút.
Jimin szemszöge:
Mikor kijelentette nekem Mina, hogy van egy csaj, aki történetesen elkezdte tépni a haját, aki nekem tuti bejönne, ledermedtem. Azt sem tudom, hogy mi a szentséges isten baja van velem. Oké, amikor megismerkedtünk eléggé úgy nézhetett ki, hogy hajtok rá, de nem. Már egy ideje nem is láttam, most meg, hogy megjelent, és JungKookkal meg egy jót beszélgetett, felbosszantott. Elhurcolta őt is, meg a legjobb barátnőjét is, és én meg állhatok, mint egy megkövül ember, hogy mégis mit kellene csinálnom. Hülye vagyok, de engem ez nagyon is zavar.
- Miért állsz itt, és nézed azt a libát? – szólt hozzám az a lány, akit Mina mutatott nekem.
- Milyen libáról beszélsz? – húztam bosszúsan fel szemöldökömet.
- Mináról beszélek. Az egy cafka, egy senkiházi ribanc! – válaszolta enyhén cinikusan – Meg sem érdemli, hogy egy ilyen helyes srác mint te, őt figyelje.
- Aha, szóval erről lenne szó. – elmélkedtem – Hát sajnálom, de ő sokkalta többet ér, mint te! – néztem rá fintorral a képemen – Mi ez a ruha? Még őt nevezed cafkának? – tekintetem lassan végighaladt egész testén, és undorral a képemen döbbentem rá, hogy ilyenekre pazaroltam az időmet, mint amilyen az előttem álló hölgyemény.
Szánalmas egy lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése