Mina szemszöge:
- Attól még, mert nem érdekel téged, nem kellett volna rácsapni egyből az ajtót. Mondhattál volna neki valamit! – oktatott ki kedves legjobb barátnőm.
- Ha nem érdekel, akkor nem érdekel! – nyomtam fejemet a párnámba.
Hagyj békén! Utállak, gyűlöllek, Park Jimin!
- Azzal meg semmit sem oldasz meg, ha megfullasztod magad azzal a szerencsétlen párnával! – húzta ki fejem alól, aminek hatására az ágykeretbe vertem az előbb ajtóval eltalált pontomat a homlokomon.
- Áúú! Ez fájt! – raktam rá gyorsan kezemet – Az előbb csaptad rám a szobám ajtaját, most meg a párnát húzod ki az arcom alól, és megint ott vertem be! – rimánkodtam.
- Megnézem, hogy itt van-e Jimin!– jelentette ki megforgatott szemeivel, és kiviharzott a szobámból.
YunSeo szemszöge:
Először furcsa kérdést tesz fel nekem Jiminről, majd rácsapja az ajtót. Tudom, hogy legbelül mit érez. Addig fogom lökdösni mind a kettő szerencsétlenséget míg egymás karjaiba nem esnek!
A lépcsőn haladva az ajtó felé volt egy sejtésem, miszerint Jimin még mindig kint áll, és várakozik. Ahogy gondoltam, meg sem moccant.
- Hát te? – adtam a tudatlant.
- Minához jöttem. – vigyorgott egy hatalmasat.
- Jimin, menj el! Kérlek. Beszélek majd Minával, csak most ne kezdj neki a dolgoknak! – lökdöstem a kocsija felé – Add meg JungKook számát, és beszélek vele! Veled meg holnap lesz egy kis beszélnivalóm! Szóval nem érdekel, hogy mennyire leszel fáradt, felveszed a telefont, és végig hallgatsz! – vetettem be gyilkos arckifejezésemet – Értve vagyok?!
- Igen. – válaszolta egyhangúan.
Miután megkaptam Kookie számát, egy gyors tárcsázás után áthívtam Mináékhoz, és egy aprócska kis kérésként megemlítettem neki a pizzát, hogy hozzon, mivel Jimin megette. Igen. Mikor kint ácsorgott jött a pizza futár, Jimin pedig mint egy okos kisfiú kifizette, majd megette.
Szerencsétlen szomorú távozása óta nem sok idő telt el, és máris megjelent az a vendég, aki jött volna.
- Hoztál pizzát? – húztam fel szemöldököm.
- Ne nevettess! – nevetett fel – Persze, hogy hoztam! – nyomta a kezembe a meleg dobozt.
- Ugye nem ettél bele?
- Hülye lennék beleenni a nektek szánt ételbe! – röhögött hangosabban.
- Csend legyen! Van, aki aludni akarna! – kiáltott ki Mina a nyitott ablaknál – JungKook? – figyelte meg jobban a mellettem állót.
- Nem. Az öreganyád vagyok! – kiáltotta vissza válaszként, aminek hatására Mina becsapta az ablakot.
Alig fél perc elteltével már JungKookot nyomorgatta, ami vicces látványt nyújtott azoknak az embereknek, akik éppen akkor mentek el mellettünk az utcán.
- Elég lesz! – szedtem szét őket – Menjünk be.
Ahogy ez a kettő mondat elhangzott a számból, Kookie eszeveszett rohanásba kezdett egészen be a kanapéig.
- Ilyenkor jól van? – mutattam az ajtó felé, fejemet Mina felé fordítva.
- Ilyenkor éppen elkapja a néhány óra, de ne aggódj, ha úgy is bírod, akkor kibírod! – rántotta meg vállait, és betipegett a nappaliba.
- Ez nem ér! – hisztérikáztam a fiú felé haladva – Ott én szoktam ülni! – toporzékoltam.
- Hm… – gondolkodott el, ahogy hallgattam hümmögését – És még én viselkedek gyerekesen! – röhögte el magát – Apropó, miért is hívtál?
- Az engem is érdekelne! – rikkantottam fel.
- Igazából csak pár dologról beszélnék veled, de most nem hinném, hogy jó alkalom lenne, csevegni róla.
Mina szemszöge:
Jimin váratlan feltűnése, majd ez, hogy Seo előtt nem akar beszélni JungKook, gyanús.
- Te titkolsz előttem valamit! – mutattam mutató ujjamat JungKook felé – És te is! – majd átirányítottam Seo felé.
- Én nem is! – tagadott.
- Oké! – adtam fel.
Na persze. Tudom én, hogy mit terveztek! Álmodjatok csak!
- Te ott! – komoly hangnemben felszólítottam az ijedt képű fiút – Meséljél csak! Mit is akartál?
Nem menekülsz el!
- Igazából, nem tudom, hogy Seo mondta-e, hogy meghívtunk titeket az új számunk első fellépésére, és az első sorba! – vigyorgott – Persze másra is gondoltunk. – húzta vigyorát egy apró kaján vigyorra.
- Hülye! – csaptam tarkón – Tudod te is, hogy ilyenekre nem vagyok hajlandó elmenni! És jobb lesz, ha belátod te is, – néztem szúrósan rá – és te is! – majd tekintetemet olyan szúrósan vezettem á barátnőmre, ahogy csak tudtam – De rendben! Legyen. Kivételt teszek! De csak akkor, hogyha azt a barmot távol fogjátok tartani tőlem!
- Rendben! – álltak egyszerre vigyázz állásba.
- Ennyire ne örüljetek! – kitágult szemekkel bámultam őket tovább.
- Bocsi! – szomorodtak el.
- Seo, felmennél kérlek addig míg nem szólok? Beszélni szeretnék ezzel a fiatal emberrel! – kérlelően tapasztottam rá szemeimet arcára.
- Rendben! De a pizzát kérem! – vette el a kanapéról a dobozt és azzal a lendülettel, ahogyan felrohant az emeletre csapta be maga után az ajtót.
- Beszélj! – utasítottam.
- Már most tudom, hogy megölsz ezért… – tartott egy kis szünetet – de Jiminről lenne szó. – húzta el ajkait – Tudom, hogy nem érdekel téged, de… – vágtam rögtön a szavába.
- Térj a lényegre! – utasítottam – De ugye tisztában vagy vele, hogy hiába beszélsz, nem tud lekötni, még annyira sem, mint az, amikor egy jót kacagtam magamban mikor Heit láttam öntelt képpel távozni a közeléből? Nekem az egy élmény volt. Remélem lesz belőle ismétlés! – húztam gúnyos vigyorra számat.
- Igen, tudom. – hajtotta le fejét – De elcsavartad a fejét! – hadarta.
HOGY MIT CSINÁLTAM?!
- Szerintem rosszul értelmezed a dolgot! – álltam fel – JungKook, ismételten el kell azt mondanom, hogy nem érdekel? Oké, Jiminről van szó, de te túlzásba estél! Mégis miről hadoválsz?! – akadtam ki.
- Azt, hogy miattad lószart se csinál, csak ront és hisztizik. Kiakasztó, szóval vagy megembereled magad, és beszélsz vele magadtól, vagy én viszlek elé! Választhatsz!
Ezt biztosan nem gondolja komolyan.
- Jobb lesz, ha eldöntöd! – parancsolt rám – Tudod, hogy nem szívesen teszem, de szerintem te is jobban járnál, ha beszélnél vele, normálisan!
- Rendben. Legyen! – adtam meg magam kezeimet a magasba tartva – De abban biztos lehetsz, hogy nem fogod ezt megúszni, és Seo sem!
- Jó-jó. – nevetett – De így nekünk is nyugtunk lehet, és szerintem te is nyugodt életet akarsz magadnak!
Az igaz, hogy nyugodt életet akarok, de Jimin biztos nem fog békén hagyni.
- Igen, nyugodt életet akarok!
- Helyes! – vicsorított – Amúgy, még mindig Jiminre térve, mi a gondod vele? – pillantott rám félve.
- Számomra egy öntelt és bunkó fazon. De ezt elmondtam már! – emeltem fel hangomat – De ha másképpen próbált volna közeledni, talán nem így állnék hozzá. JungKook… – kérlelően néztem rá – Segíts, kérlek! – törtem ki sírásba.
- Mi történt? – ölelt át oldalról szorosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése