5. Ígéret

Mina szemszöge:

Mégis mi a francot keres ez itt? Követ, vagy mi az Isten? Nem bírom. Hagyjon élni! Hagyjon végre békén!
- Nem hallottad, hogy mit mondtam? – mondtam haraggal teli hanggal.

- Neked nem mindegy? Meleg van, így gondoltam eljövök! Meg amúgy is, közel van az ügynökséghez! Na szia. – fordult sarkon és elindult kifelé.

Most meg mégis minek áll neki feljebb a dolog? Nekem kellett volna kimennem, nem neki! Aish…
- Mina, jól vagy? – aggódóan, de mégis idegesen kérdezte a velem szemben ülő YunSeo.

- Igen. Tökéletesen jól vagyok. – mondtam nevetve.

- Mindjárt jövök! – mondta, majd felállt, és kiment a levegőre az épület elé.

YunSeo szemszöge:
Na jó, mégis mi a franc ütött ebbe a fiúba?

- Jimin! – kiáltottam utána.

- Igen, YunSeo? – fordult meg és kérdően nézett rám.

- Mégis mi a franc ütött beléd az előbb? Mégis mi volt ez?! – kérdeztem dühösen.

- Sajnálom, de nem bírtam. Kibírhatatlan egy ember. Mégis, hogy a jó Istenbe bírod ki? – kérdezte tőlem furcsállóan.

- Azért bírom ki, mert ő a legjobb barátnőm! – adtam eleget kérdésének – Jimin, ne most kezdj el hisztizni! Figyelj. Fél éve volt egy szakítása, mert a barátja három csajjal is megcsalta egy éjszaka alatt. De igazából több van e-mögött. De értsd meg, ezek miatt ilyen. Tudom, hogy kedvel téged a szíve mélyén. Ismerem, túlságosan is jól ismerem. Látom a szemében, mikor rád nézz, hogy mást gondol, mint amit kimond. Csak, hogy tudd, ez természetes dolog nála és ne akadj ki minden ilyen mozdulatán! Szeretnivaló egy lány, csak amikor csalódik hosszú ideig nem hajlandó elfogadni azt, ami körülötte történik. – válaszoltam kiborulására.

- Ohh, értem. – nézett le rám megbánó tekintettel – Nem akartam ilyen ideges lenni. Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam.
- Jimin, ez nem a te hibád, fogd fel! Csak nehéz neki őszintén belátnia bizonyos dolgokat.
- Köszönöm YunSeo, hogy segítesz! – mutatta ki felém a mosolyát – Apropó. – nyúlt farmer zsebébe.

- Huh? – néztem rá kérdőn – Mi az? – tekintetem még mindig kérdő volt.

- Tessék! Ez a tiétek. – húzta még nagyobb mosolyra a száját.

- Ez ugye nem? – szemeimet a kezében lévő két papírra szegeztem, amik inkább jegyek voltak – Úristen! – csillogtak fel szemeim – Köszönjük Jimin! Ígérem, nem fogsz bennem csalódni! – mosolyogtam rá és vállába bokszoltam gyengén.

Mikor jobban megvizsgáltam a jegyeket, még jobban kivillantottam a fogaimat. Meghívtak egy műsorba, ahol két hét múlva fellépnek. Remélem, hogy Mina nem fog fújni rám emiatt, az apróság miatt, de ennyit megtehetne még értem. Attól még, mert most így gondolkozik, tudom, hogy hamar megváltoznak a dolgok.

- Remélem is! – kacsintott rám.

Nem is értem, miért ilyen elutasító vele, mikor megérti azt, hogy ez neki még nem megy. Hogy még túl korai neki egy új kapcsolat. Sőt, egy olyan emberrel, akit nem igazán bír, de mégis a szíve mélyén, azóta, hogy tukmálgatom rá a kedvenc bandáim, köztük a BTS zenéit is. Titkon tudom, hogy mikor először mutattam neki az egyik számukat, ami abszolút kedvencem a mai napig, Jimint kiszúrta.
- Jimin. Tudom, hogy most ez így furcsának tűnik, de remélem, hogy boldog lesz majd melletted. Nem akarom újból olyannak látni, amilyen fél éve volt. – kezdtem könnyes szemekkel mesélni neki – Nagyon nehezen tudtam rávenni egy csomó dologra, és remélem, ha egyszer belátja és te is úgy fogsz majd viszonyulni hozzá, akkor nem fogom olyan szomorúnak látni.

- Most megígérem neked YunSeo, hogy nem fogod olyan szomorúnak látni majd! – simogatta meg fejem búbját majd elindult haza.

- Köszönöm. – kiáltottam utána.

Mina Szemszöge:
YunSeo mégis mi a francot keres kint már vagy 10 perce? Hihetetlen, hogy képes itt hagyni.
- Most miért nézel rám ilyen mérgesen? – nézett rám hatalmas nagy szemekkel.
- Hogy miért? Azt kérded, hogy miért? YunSeo, kimentél azután, a barom után, engem itt hagytál, aztán meg vidáman bejössz ide. Áhh tudod mit? Inkább hazamegyek! – kezdtem kiabálni.
- Kimentem utána, hogy számon kérjem, hogy miért volt veled bunkó. Még az is baj? – kezdett kiabálni rám.
- Bocsánat. – néztem rá bűnbánóan.
- Semmi baj! – ölelt meg – Csak neked akartam jót, hogy ne idegeskedj! – mondta megnyugtatásként.
- Hát jó. – néztem szomorúan – De mehetnénk?
- Menjünk.
Amint kiléptünk az épületből, átjárt a jókedv. Meleg volt. Ez a jó idő emlékeztet arra, hogy a holnapi nappal elérkezett az utolsó hetünk az iskolában, és végre szünetünk lehet. Vizsgák után pedig a jól megérdemelt nyaralások sorozata következhet.
Már csak az volt bennem az egyetlen egy kétség, hogy Jimin mit keres ott ahol én vagyok? Vagy valamit nagyon nem látnék jól? 
Jimin. Mégis ki a jó fene vagy te? Mit akarsz tőlem?
Ahogy sétálgattunk hazafele, egyre jobban kezdtem várni, hogy vége legyen ennek az utolsó hétnek, és élvezhessem a szünet minden egyes percét.
- Mond csak Seo, bulizáson kívül még valamit fogsz csinálni a szünetben? – kérdeztem hatalmas vigyorral, de mégis kételkedve, amint felsétáltunk az emeletre a szobámba.
- Szerintem a szüleimmel elmegyek valahova nyaralni Vagy elmegyek Busanba.– kezdett el gondolkodni – De még nem nagyon tudom. – vetett rám egy hatalmas vigyort – Na és te?
- Fogalmam sincs. Szerintem elutazok a nagyiékhoz. Úgyis régen jártam Busanba. – gondolkoztam el – Te is igazán eljöhetnél majd, mondjuk velem, és a régi tanárainkat boldogíthatnánk pár nap erejéig. – vigyorodtam el.
- Nem rossz gondolat – csattant fel – De más valamit nem akarsz? – tekintett rám felvont szemöldökkel.
- Pontosan mire célzol? – arcomról a vigyor is lefagyott, amikor eszembe jutott újra Jimin.
- Veled meg mi lett? – érdeklődő tekintetét felváltotta némi aggódás.
- Velem? Velem semmi. Miért?
- Semmi, hagyjuk. Amúgy mennyi az idő?
- Lassan fél 6. – pillantottam órámra – Miért?
- Nekem mennem kell. Holnap találkozunk a suliban. – ölelt át és meg sem várva, hogy lekísérjem, máris köddé vált.
Mégis mi van vele?