21. Ártatlannak tűnő szerelem

- Megjöttem! – üvöltöztem el magam a szinte üresnek ható házban, amit végül legjobb barátnőm zajos léptei zengtek be.
- Na, mi volt? – ugrándozva érdeklődött.
- Semmi. – rántottam meg vállamat – Fogadtunk és nyertem. És mivel nyertem, ezért a fogadás második fele, ami az én nyerési esélyemet tükrözte, volt az, hogy azt kérhettem tőle, amit akarok. – villanyozódtam fel, a nyerésem gondolatától – Így, hogy megnyertem a fogadást, közöltem vele, hogy a koncertig ne keressen, és akadjon le rólam. – vigyorogtam.
- De hát... – tátott szájjal meredt rám.
- Holnapután utazok. Ne feledd el, hogy most állni fog nálunk is a bál, ha nem megyek el Busanba. Meg amúgy is, amikor akarsz, a távollétemben bármikor jöhetsz ide. – élesztettem fel az orra nyomkodásával – Úgyis anyunak te vagy a második lánya, annyi időt töltesz nálunk, hogy már a lányának nevez. – vigyorogtam önfeledten.
- Jó. – konyult le ajka – De a koncertre ugye eljössz velem? – villantott rám egy gyors mozdulattal egy hatalmas nagy vigyort.
- El. – válaszoltam tömören és bosszúsan – De még így is utálni fogom, bármit csinálsz, vagy csinál. – szögeztem le nézetemet.
Bármennyire is akarja, feleslegesen cselekszik. Nem érdekel.
- Mina... – szúrt szemet elkalandozó tekintetéhez járuló aprócska szó, ami a nevemet tartalmazta – Én... – fordította el fejét, majd a padlón kezdte huzigálni lábát.
- Igen? – pillantottam rá, mintha valami világmegváltó dologra vártam volna.
- Áhh, semmi. Inkább elmegyek fürdeni! – futott fel a lépcsőn.
Most mégis mi a fene ütött belé?
Gondolataim fonalát a csengő folytonosan zúgó hangja szakította meg.
- Megyek már! – kiabáltam mielőtt a kilincsre kaptam volna kezemet – Te, mit keresel itt? – kikerekedett szemekkel néztem rá a szőkére – YoonGi, mi a fészkest keresel itt? – továbbiakban is csak bámultam, mintha még soha az életemben nem láttam volna.
- Én... – tátogott.
- Gyere beljebb! – invitáltam be a Lee házba.
- Köszönöm. – hajolt meg, majd beljebb merészkedett.
- Teát, esetleg kávét vagy vizet? – érdeklődtem, miközben ledőlt a kanapéra.
- Egy tea jól esne, köszönöm! – adott eleget kérdésemnek – És... – halkult el.
Már te is kezded? Mi van ma mindenkivel? Először Jimin a válasznélküliségével, utána Seo most meg te, YoonGi? Az eszem megáll tőletek a mai nap folyamán.
- Miről lenne szó? – pattantam mellé.
- YunSeo. – pillantott rá ijedve.
Te, szerelmes van Seoba? Óóóó Suga... Legalább még te értelmesebb is vagy. Köszönöm Istenem!
- Bökjed nyugodtan! – bokszoltam vállba – Ohh, kész a víz, máris hozom a teát! – álltam fel és egy futó pillantást vetve a fiúra odább álltam a konyhába egy mosoly kíséretében.
A vizet kiöntve újra Jimin került a gondolataim középpontjába, amit nem is bántam. Nem zargathat, így ez sem bántalmazza az agysejtjeimet úgy, mint ahogyan általában szokta.
- Megjöttem! – nyomtam kezébe a bögrét – Na, most már mondhatod, ki vele. – lettem egyre kíváncsibb.
- Az a helyzet, hogy kedvelem YunSeot. – távolodott el tőlem.
- Ne foss már tőlem, nem ütlek le! – nevettem fel – Örülök ennek a dolognak! – fordultam felé törökülésben elhelyezkedve, bögrémet pedig a kezemben szorongatva meredtem ijedt ábrázatára – Arra kérlek, hogy vigyáz rá! Rendben? – nyújtottam felé kisujjamat – És ne aggódj, ezért nem foglak leütni vagy valami, ha azt hinnéd, hogy ilyenre vetemednék. De ha elmondod neki, akkor kérlek, légy tekintettel rá, jó?
- Az a helyzet, hogy délután találkoztunk, és.. – vágtam a szavába az első ötlettel, ami a fejembe ötlött.
- Megcsókoltad, igaz? – tettem fel gondolatomat, melyre kitágult pupillákkal figyelt – Eltaláltam?
- Igen. – húzta összébb magát.
- Jajj te. Ne aggódj már, nem verlek meg! – biztattam.
- Biztos? – fejét oldalra billentve, továbbra is ijedt ábrázattal várta válaszom.
- Igen! – magabiztos válasszal, fellélegezve boldogsággal telien szürcsölt bele már-már langyos italába – Bejön neked mi? – vigyorogtam enyhe abszurd gondolatokkal megtöltött fejjel, miközben már a fulladás szélén kezdett állni.
- Ne gondolj semmi rosszra! – tagadta – Az egyszer volt, de... – ivott egy jó nagy adagot teájából – Kedves lány, és már rég észrevettem, csak nem voltam olyan bunkó, mint Jimin. Vártam amíg csak lehetett, és ma kaptam az alkalmon és így kezdeményeztem! – taglalta a történteket.
- Várj! – állt le egy pillanatra a felfogóképességem – Jimin, hogy jön a képbe? – köpni-nyelni nem tudtam a gondolattól.
- Majdnem lepofozta YunSeo Jimint, annyira felidegesítette az, amit veled tett. – adott eleget kérdésemnek, de még itt nem ért véget a dolog – Én meg szépen fogtam és kivittem. Úgy gondoltam, hogy mindenki jobban jár úgy, ha YunSeo nem kever le neki egy sallert.
- Jiminnek majdnem adott egyet? – tátottam el a számat.
Az igaz, hogy szegény srác túlzásba esett velem szemben a fellépésük napján, de azért azt az anyai pofont nekem kellett volna megadnom neki. Annak ellenére, hogy egy idegőrlő alak, tud viselkedni, ha ráparancsolnak.
- Uhum. – bólintott egy hatalmasat.
- Jesszus isten. – fordultam le majdnem a kanapéról.
- Mi az? – billentett vissza kérdésével.
- Semmi. Csak nekem ezt Jimin nem mondta, pedig vele voltam a délután folyamán, és semmi ilyesmit nem mondott. Pedig tudnom kellett volna róla, ha Seo ilyenre vetemedik.
- Hidd el, jobb is ha nem tudod. – karmolgatta a kanapé tetejét – Mikor hazaért, hisztizni kezdett, csak utána tudtam eljönni, amikor már végre befejezte a kabaréját.
- Mina, kivel beszélgetsz? – szólt le az emeletről lakótársamnak nevezhető barátnőm.
- Itt van Suga. Téged keres! – pattantam fel az ülőalkalmatosságról s a lépcső irányába kezdtem el tyúklépésekben haladni.
- Mina, én sajnálom. – hajtotta le fejét a törölközőbe bugyolált lány – Sajnálom, hogy nem tudtam elmondani, hogy mi történt. Azt hittem, hogy haragudni fogsz rám. – hullott ki szeméből egy könnycsepp, ahogy alakomat fürkészte, miközben szép lassan araszoltam fel.
- Ugyan már, te kis butus! – öleltem át, ügyelve arra, hogy a fedőanyag testén maradjon – Nem haragszom, Suga miatt nem. Normális, és legalább még udvarias, ahogyan elnézem nem az a tipikusan nyomulós fajta. Bár lehet, hogy tévedek, de ha eddig nem volt semmi, ami miatt rád mászhatott volna, akkor ez így korrekt a részemről, hogy udvariasnak, és normálisnak nevezem. – engedtem el a már reszkető lányt.
- Köszönöm! – rohant be a szobámba.
Az emeleten sétálgatva a pocsolyát megfigyelve, gyorsan nyúltam a felmosó után, és feltöröltem amennyire csak tudtam. Seo ahogy elhagyta a szobámat lefele kezdett el sétálni a földszintre. Így belátást nyerhettem YoonGi boldog tekintetébe, és Seo csillogással teli szemeibe, amikkel a fiút bámulta.
Milyen aranyosak együtt.
- Magatokra hagylak! Ha bármi kell, visítsatok! – kiabáltam le a gerlepárocskának.

Jimin szemszöge:
Nem hittem a fülemnek. Nem hittem annak, amit Mina mondott. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, de rá kellett, hogy jöjjek, igaza van. Hagynom kell egy ideig. Ha még egy baklövésem lesz, biztos nem fogom megúszni azt, amit Seotól kaphatok. Tuti kitekerné a nyakam, és élve nyúzna meg, ha még egy hibát elkövetek.
- Hazaértem! – csaptam be lábammal az ajtót.
- HOL VOLTÁL?! – kiabált rám JungKook, amint megpillantott.
- Ne kiabálj már! – fogtam be füleimet – Egyébként Minával voltam. – adtam rövid választ.
Egyre kiállhatatlanabb JungKook.
- Tessék? – fagyott le egyre gyorsabban.
- Minával voltam délután, és nem veszekedtünk! Nem volt vita, sem semmi, fogadtunk. És mivel ő nyert, ezért a kérését kötelességem betartani! De nem akarom! – nyavíkoltam.
- Fog már be a szádat! – jött Suga az idegességet árasztó hangjával – Örülj, hogy nem kaptál taslit! Megérdemelted volna!
- Jó. – vettem lejjebb nyavíkolásomból.
- Srácok én lelépek! – bökte elénk szavait, miközben bakancsát kezdte felhúzni lábaira.
- Hova-hova? – akaszkodott rá Nam.
- Átmegyek Mináékhoz. Beszélnem kell YunSeoval. Ne haragudj Nam, de most ezt nem halaszthatom el! – kapta fel farmerdzsekijét, s odébbállt.
Vájunk csak... Minához megy?
- Suga várj! – loholtam utána, de már túl késő volt.
Körbetekintve az utcán, hűlt helyét láttam a sportkocsimnak. Szidások közepette tértem vissza a dormba, ahol megint le lettem támadva, hogy mit csináltam Minával.
Köszönöm JungKook, egy élmény veled együtt lakni. Sőt! Élvezet a szidásaidat végig hallgatnom.