24. Megtéplek, ha ránézel

Másnap reggel a telefonom ébresztőjére keltem, ami szörnyen kezdett bosszantani. Hajnai 4 óra, ami azt jelenti, hogy alig fél órám van rendbe szedni magam a hazautazáshoz. Gyorsan felöltöztem és minden cuccomat bedobáltam a bőröndömbe annyival, hogy majd otthon kimosom. Arcot és fogat mosva siettem a táskámért majd lesétáltam a földszintre. Mindenki ébren volt, és várták a búcsút. Nem szívesen utazok haza, a gondolataimmal, de be kell, hogy lássam, nincs ezen mit szépítenem.
Mindenkitől elköszönve szálltam be a kocsinkba, amivel apukám fuvarozik ki engem az állomásra. Az út csendben telt, így a gondolataimban elmerülve merengtem a busani városban. Az állomáshoz érve a bőröndömet kivéve a csomagtartóból búcsút vettem édesapámtól.
- Aztán vigyázz a házra, amíg haza nem érünk! – ölelt át, majd puszit nyomva az arcomra terelgetni kezdett a már megjött vonat irányába.
- Úgy lesz! – bólogattam majd felszálltam a járműre.

Az út ami Szöul városába vezetett egészen a vonatállomásig nagyon unalmasan telt. Aludni nem volt hangulatom hiszen csak egy dolog pörgött az agyamban. Vagyis az a dolog nem volt más, mint Park Jimin.
- Hihetetlen vagy. – motyogtam magam elé, mihelyst megláttam Szöult.
A végállomáshoz érve amilyen gyorsan csak tudtam leszálltam és rohanni kezdtem haza.

A házunkhoz érve már csak az ágyikómat vártam, hogy végre ledőlhessek és fáradt, elnyűtt testemet egyenesbe helyezhessem.

YunSeo szemszöge:
Miután Jimin a szívét-lelkét kisírta nekem, így késő éjjel nem volt kedvem kidobni otthonról, így engedtem, hogy nálunk aludjon. Szerencsém volt, hogy a húgom nincs itthon, mert akkor kiabálta volna, hogy Jimin és az egész házunk összedőlt volna a nyavíkolásától.
- Jó reggelt! – köszöntem vigyorogva – Kész a reggeli ha éhes vagy.
- Ohh, köszönöm. Amúgy neked is jó reggelt! – araszolt az asztalhoz – Ez finomnak néz ki. – csorgatta a nyálát – De amúgy ettél már? – mutatott az ételre, közben vetett rám egy pillantást, majd lehuppant az egyik székre.
- Nem. Még nem ettem. Meg akartalak várni. – vigyorogtam továbbra is – Nem akartam, hogy hisztizz azért, mert nem vártalak meg a kajálással. – nevettem fel, miközben leültem vele szembe.
Ahogy ettük a falatokat, a telefonom hirtelen és ijesztő csörrenése zengett fel. Felpattanva az ülőalkalmatosságról rohantam a pulthoz amin rajta volt a telefonom.
- Igen? – szóltam bele kicsit még teli szájjal
- Máskor ha felveszed a telefont, előtte még nyeld le a szádban lévő falatokat, különben megfulladsz! – jött a jól ismert cinikus monológ Minától – Egyébként Seo, azért hívtalak, mert hazaértem. Aludtam egy kicsit, de még mielőtt nagyobb álomba szenderülhettem volna, gondoltam, felhívlak.
- Akkor majd holnap átmegyek, úgyis koncert lesz. Szeretném, ha nem olyanba jönnél amibe múltkor. – nyúztam szavaimmal.
- Seo, ne add be nekem ezt a humbuk beszédet, érted? Olyan cuccba megyek amilyenbe, nem fogok Heihez hasonló öltözékbe öltözni!
Azt te csak hiszed.
- Hát rendben van. – sóhajtottam – Akkor holnap délután fele átmegyek hozzátok. – vigyorogtam.
- Ne haragudj idióta, de kinyomlak. Menten bealszok. Majd holnap átjössz délután. – húzta nyűgösen a szavakat – Na szia Seo. – meg sem várva az elköszönésemet nyomta is ki a készüléket.
- Ki volt az? – nézett rám teli szájjal Jimin.
- Mina. Holnap koncert előtt átmegyek hozzájuk. – nevettem el magam, ahogy még jobban megnéztem Jimin hitetlenkedő képét.
- Már itthon van? – nyelt félre.
Te akkora egy idióta vagy, itt nézel mint egy birka, de felfogni is később tudsz mindent.
- Aha, de egyedül akar lenni. És még tudtommal a koncert napjáig él a kérése. Szóval vagy maradsz a seggeden, vagy bemész próbálni! – veregettem meg a fulladó fiú hátát.
- Lehet, hogy be kellene mennem dolgozni. Most pontosítunk mindent. – gondolkodott el a mellkasát simogatva.
- Akkor menj! – távolodtam el tőle – Ha bármi van hívj!

Mina szemszöge:
Kicsit elszundítva a telefonom rezgése keltett fel. JungKook egy SMS-sel ébresztett fel.
Ne feledd, hogy holnap koncertünk van, örülnék ha eljönnél, és meglátnád, hogy egy ilyen esemény milyen is lehet. Nem azért, hogy megszeresd a műfajt, csak azért, hogy lásd, én mégis mit csinálok. Ez egy nagy koncert lesz, szóval másabbak lesznek a körülmények. Kérlek, gyere el.
JungKook... Miért nem tudnék neked nemet mondani?
A telefonomat szorongatva kezdtem el görgetni a névjegyzékben lévő számokat, ahol Seo számán megakadt a szemem. Azonnal fel is hívtam.
Rövid és tömör beszélgetést folytattunk, miszerint hazaértem és most nincs senkire sem szükségem, csak az ágyikómra. A telefonomat töltőre dugva a párnám alá helyeztem, és elszunyókáltam.
Másnap dörömbölésre keltem, ami a földszintről jött. Kókadt és álmos fejjel caplattam le a lépcsőn, de az ajtó állandó csapása nem hagyott alább.
- JÖVÖK MÁR! – kiabáltam mint egy hülye, akinek elmentek otthonról.
Ajtó nyitása előtt rápillantottam a fali órára, ami már nagyon jelezte, hogy idő van, így nem tehettem más mint az ajtót kirántva nyitottam ki, s ideges pillantásokat szórva barátnőmre sietett be egy viszonylag nagyobb táskával a vállán.
- Mégis miket hoztál? – mutattam a hátára, miközben mögötte unottan sétáltam a lépcsőn a szobám irányába.
- Hoztam pár sminkcuccot meg kiegészítőt. – vigyorgott rám a táskáját rádobva az ágyamra, majd arra rátelepedve.
- Minek? Van nekem elegendő. – szedtem elő a vagy hat doboznyi sminkcuccomat.
- Ezek ilyen különleges alkalmakra való, mint a mai! – vigyorodott el – De mesélj, mi volt Busanban?
- Minden rendben ment az első nap a megérkezésem után, de arra kellett későn felkelnem, hogy megint veszekedett apu meg az az idióta öcsém. – szörnyülködtem.
- Már megint a jegyei miatt kezdték húzni? – meg sem lepődve mégis biztosra menve tette fel kérdését.
- Őszintén szólva a videó játék mániája miatt vannak kiakadva, de igen. A jegyei miatt már megint fújnak rá
- Nem mondom azt, hogy sajnálom, mert akkor hazudnom kellene. – nevette el magát – Viszont idő van! – visított fel, a digitális órára rápillantva.
Csodálatos. Ilyen gondolatokkal menjek oda? Nézzem, ahogy a kis fanok nyáladzanak érte? Nem csak a fanok, de Hei is. Megtépem, ha Jiminhez hozzányúl vagy ha ránéz!