36. Ajánlat

Az illetőt, mikor sikerült betájolnom, alig hittem a szememnek.
- Tom? – néztem rá, mint egy hülye – Mit keresel itt? – makogtam hitetlenkedve.
- Mina én csak.... – s kezünkre pillantott – Ő a barátod? – kitágult szemekkel meredt ránk.
- Igen. De miért jöttél? – sürgettem – Amerikából képes voltál ide eljönni? – bambultam rá – Mégis minek?
- Megkaptam az engedélyt, hogy a cégemet beindítsam, így gondoltam, hozok neked tájékoztatót és ha úgy gondolod és végzel az egyetemen, jöhetnél Coloradóba dolgozni a cégemhez. – vigyorodott el, s tekintetemet azonnal Jimin arcába fúrtam ahogy megláttam azt az undorító vigyort a képén.
- Még átgondolom. De úgy gondolom, hogy neked most azonnal menned kéne. – indultam az étkezőbe Jimint magam után húzva.
Mégis minek jött ide? Felidegesít.
- Elengedhetsz. – mosolygott rám Jimin, majd ráültetett az egyik székre, s mellém ült – Mi a baj? – fürkészte eltorzult arcomat.
-Semmi, csak az aki itt volt... – emlékeztem vissza – Mikor cserediákként Amerikában tanultam, akkor az ő családjánál volt a szállásom, és nyomult. Megmondtam neki, hogy felejtsen el, de ezek szerint nem fogta fel még mindig. – fújtam ki a levegőt – Nem értem, hogy miért hiszi, hogy visszamegyek. Nem akarok visszamenni.
- De hát miért? Ez egy hatalmas lehetőség lenne neked. – fogta meg az asztalon pihenő kezemet.
- Miattad nem akarok. Nem akarlak elhagyni. – szorítottam össze szemeimet, s éreztem ahogy egy könnycsepp kigördül szememből.

JungKook szemszöge:
Jimin randizgatása Minával, nem is volt annyira rossz mint hittem, de az, amikor Mina szépen csendesen felhívott és mondta, hogy Mark és Jimin összebalhéztak, berezeltem. Mintha mindenkin bosszút akarna állni, akinek hozzá is, és Minához is köze van. Bekattant. Jiminnek zúzódásai vannak, így egy ideig Mináéknál tölti a gyógyulásának az idejét, de mégis féltem attól, hogy valamelyiküknek baja lesz. Főleg, hogy Mark még nekem is jó barátom volt, Mina volt barátja volt és Jiminnel is nagyon jó kapcsolatot ápolt, de ez azonnal tönkre is ment.
- HOL A JÓ ÉLETBEN VAN JIMIN?! – törte be a szobám ajtaját RapMon.
- Mináéknál van. – válaszoltam egyszerűen.
- Mégis minek? – halkult le, s meglepetten kezdte el vizsgálni a kezemben lévő telefonomat.
- Azért drága barátom, mert együtt vannak. És Jimint az a barom Mark meg összeverte, ezért Mináéknál heveri ki a zúzódásait. Ne hidd, hogy Jimin hagyta magát. A földbe verte Markot, Mina állítása szerint.
- Ohh, akkor így már minden világos. – sóhajtott – MI VAN? – tágultak ki szemei – Jimin összejött Minával? – kapkodta fel a padlóról az állát.
- Aha. Aranyosak együtt. Úgy gondolom, hogy megérdemlik a boldogságot, de ha már kapcsolatról beszélünk, szerintem fordulj meg, és nézd meg Sugát. – röhögtem fel, s az említett felé mutattam.
- Most mit kell így bámulni? – nyöszörgött.
- Nem tennéd le Seot? Szerintem összeesel miatta. – csapott röhögésbe HoSeok ahogy a kis gerlepárra nézett és a szavait újra átgondolta.
- Mondod te, aki még egy lányt sem tud felemelni? – tette le a kanapéra mellém YunSeot.
- Elég legyen! – szóltam közbe – Seo, tudsz arról, ami történt Jiminnel? – érdeklődtem, s a rezgő telefonomra pillantottam.
- Nem. – rázta meg fejét – De mi a baj? – nézett rám, mintha érezné azt, hogy legbelül valami idegtépő érzést kezdtem el érezni.
- Négy szem közt beszélni akarok veled, de nem most. – álltam fel a kanapéról.

Ahogy haladtam a szobám irányába, a telefonom rezgése egyre sűrűsödni, majd idegesítőbbé kezdett vágni, de mikor a kijelzőre néztem, csak annyit jelzett, hogy 'Ismeretlen' a hívófél. Behuppanva az ágyamba figyeltem, ahogy a mobilom kijelzője egyre jobban égette retinámat, de tudtam, hogy ki hív. Ki zaklathat ilyenkor. A zöld jelzést elhúzva a képernyőn raktam a fülemhez, s hallgattam minden egyes szót.
- JungKook? – gyenge, sírós és halk hang csapta meg hallójáratomat, de még így is tudtam, hogy Honey az, Seo húga.
- Mit akarsz? – förmedtem rá, s idegességemben le akartam csapni a telefont, ám mégsem tudtam.
Miért kell zaklatnod? Elmondtam már, hogy nem akarok tőled semmit, mégis miért? Hagyj.
- Én.... – tört ki sírásban.
- Ahj... – fújtam ki idegesen a bennem maradt levegőt – Átmegyek hozzátok, aztán bökd ki, hogy mit akarsz. – jelentettem ki, s válaszul egy halk reszkető nyöszörgést kaptam.
Telefonomat az ágyamra dobtam, s a szekrényemhez sétáltam, ahol kivettem valamiféle az utcára való ruházatot, a magamra öltve azokat, a telefonomat a nadrágom zsebébe nyomtam. Átlépve a szobám küszöbén a nappaliban enyelgő YoonGit láttam, az alatta nyomorgó YunSeoval. Ahogy észrevettek, hogy ott állok mellettük, ijedten húzódtak el egymástól. A kanapé egyik végén Seo kuporgott, míg a másik végében Suga helyezkedett el.
- Nektek mégis mi a bajotok? – nevettem fel, ahogy megláttam a zavart arcukat.
- Semmi. – durcásan fordította az étkező felé a fejét YoonGi barátom.
- Seo, elkérhetem a lakás kulcsod. Átmegyek hozzátok, mert Honey már megint akar valamit. – nyúzogattam.
- Rendben van, tessék. – nyomta a kezembe a kért bejárat nyitó eszközt – De azért ne bántsd meg. Így is sokszor bőg miattad.
- Csodás. – forgattam meg szemeimet – Megpróbálok nem ideges lenni, és nem lekiabálni. – puffogtam.
- Ajánlom is! – nevetve borzolta össze a már így is borzos állapotban lévő hajamat.
-Na hadd menjek már, különben megint valami hülyeséget fog küldeni üzenetben. Nem kell nekem több idiótaság tőle. – imitáltam rosszullétet.
Egy apró tarkón vágás után, lomha léptekkel léptem ki a dormból, s a földszintig mintha ágyúból lőttek volna ki, rohantam le. Az utcára kiérve a maszkomat számra helyeztem, fülesemet a fülembe dugtam, s halk, lágy zenét hallgatva haladtam egészem Seoék házáig.
A főutcán sétálva éreztem több száz szempárt égni a testem bármely pontján, de nem tudott lekötni. Csak haladtam egyenesen, s a megfelelő után lefordulva araszoltam egészen a 22-es számú házig. A kulcsot a zárba helyeztem, s kattanással jelezve, hogy kinyitottam az ajtót, apró léptekkel ballagtam beljebb.
Ledobva a cipőmet a bejárati ajtóban, lassan haladtam fel az emeletre. Ahogy sétáltam, egy zokogó lány hangját hallottam meg aki a mi számainkat hallgatta.
Most miért teszed ezt?
Be sem kopogtatva a szobája ajtaján, nyitottam be s ijedt tekintetét rám szegezve kezdett jobban zokogni.
- Honey shhhh... – rohantam hozzá, s átölelve kezdtem el nyugtatgatni.

Mina szemszöge:
A szavaim hallatán, hogy pár könnycsepp hagyta el szememet, Jimin azonnal reagált, s magához vont. Ölelése megnyugtatott, így éreztem, hogy a kisebb idegtépő sírásom alább hagyott.
- Én támogatom azt, amit csinálni akarsz. Nem maradhatsz itt miattam, hisze van életed. De még akkor is melletted lennék, bármi lenne. – erősített szorításán.
- Szeretlek. Mindennél jobban. – bújtam hozzá.
A palacsinta evészet elmaradt, így inkább visszamentünk a szobámba, s beszélgettünk.
Órákon keresztül élveztük egymás társaságát, de a telefonom iszonyatos csengetése miatt meg kellett szakítanunk az éppen folytatott beszélgetésünket.
- Igen? Lee Mina? – mutatkoztam be a telefonomba, hiszen ismeretlen számot jelzett.
- Szia cica. Rég beszéltünk. – amint ez a kéjes hang eljutott a tudatomig, azonnal tudtam, hogy ki volt az.