35. Lángok (+18)

Mina szemszöge:
A csókja, mint a perzselő tűz égette ajkamat, s minden érintése testem bármely pontján, akár a víz lágy érintése, simított végig.
Kezét tarkómról egészen a derekamig csúsztatta, s felsőmbe belemarkolt, hogy feljebb tudja húzni a vékony anyagot, így hátam könnyedén végig simíthatja. Testünk összeforrt, így a fájdalmával küszködő Jimint sem érdekelte az, hogy mi lesz.
- Mina, biztos, hogy.... – nem hagytam, hogy folytassa.
- Igen, biztos vagyok abban még mindig, hogy akarom. – jelent meg az arcomon egy kis mosoly, s újra megcsókoltam.

Csókunk elmélyült, úgy, ahogy a tetteink is. Nagyon nehezen, de végül sikerült leszednie rólam a felsőmet, majd melltartóm kapcsához nyúlt, s kikapcsolta azt. Ügyelve mindenre, hogy ne okozzak neki fájdalmat, óvatos mozdulatokkal, s puha ajkait harapdálva vettem le róla a nadrágját. Óvatosan visszahelyezkedtem felé, s kulcscsontjára kezdtem apró csókokat hinteni. Apró, halk nyögésekkel jelezte, hogy tetszik neki. Ám számára ennyi nem volt elég. Fordított az állásponton, s teste teljes súlyával rám nehezedett. Ezt kihasználva rátapadt a nyakamra, s szívni kezdte a vékony bőrt. Hangot adva az érzésnek, felnyögtem. A bőrömet csak úgy szívta, mintha az élete múlt volna rajta, s ezzel együtt kényeztetett. Kezét végig húzta testem vonalán egészen a fenekemig, s ott megállt belemarkolva fenekembe. Felnyögve, szinte már szenvedve tűrtem el, ahogy testem minden porcikája beleremeg érintéseibe, s ezzel együtt azt is, ahogy a bugyimba belekapaszkodott, s a csipkés anyaggal kezdett el játszadozni. Nyakamról egyszer csak csókokkal megfűszerezve tért a kulcscsontomra, majd lassan puszikat nyomva testemre egyre lejjebb haladt. Bugyimat el nem engedve haladt egyre lejjebb, s hasamra özönnyi csókot adva húzta le rólam a maradék anyagot, ami fedte testem azon részét mely a legérzékenyebb pontom. Bizsergő érzést biztosítva kezdett el izgatni, s addig csinálta, míg óvatosan és lassan nyílásomba helyezte merevedő végtagját. Kisebb feszítő érzést keltett, de egy idő után, már ahogy mozogni kezdett, a fájdalom enyhülni kezdett. Mozgása tempóján váltani kezdett, s gyorsabban mozgott, melynek hatására hangosakat felnyögtem, míg ő morogni tudott. Percekig megállás nélkül növelte a tempóját, s erejét melynek köszönhetően majdnem elmentem, ám nem történt meg. Tempóján lassított, így mind a ketten viszonylag pihenhettünk. Nem sok híja volt már a dolognak, hiszen éreztem.
- Jihmihn. – nyögtem fel.
- Mégh egyh kicshith. – lökött párat.
Testem megfeszült, és éreztem, hogy elmegyek. Jimin lökött párat erősen, s ő is.
Óvatosan kihúzódott belőlem, s mellém feküdt az ágyamra. Betakaróztunk, s átölelve egymást pihentünk egy kicsit.
Pár órával később dörömbölésre keltem, amit nem tudtam mire vélni, így gyorsan kiszedve valami használható göncöt a szekrényemből nyitottam ki a kulcsra zárt ajtót.
- Miért kellett bezárkóznotok? – édesanyám lágy hangja megcsapta a fülemet.
- Pihentünk egy kicsit. – hazudtam – Mennyi az idő? – érdeklődtem, közben anyu válla mögött megnéztem a faliórát.
- Délután öt óra van. Nem jöttök enni? Csináltam finom palacsintát. – mosolyodott el.
- Megyünk máris! – válaszoltam, s visszacsuktam a szobám ajtaját.
Visszasétáltam az ágyamhoz, s elterültem rajta, így sikerült Jimint felkeltenem a mély álmából.
- Ne haragudj. – csókoltam meg – Anyu csinált palacsintát, hozzak fel? – mosolyogtam rá.
- Lemegyek veled. Nem akarom, hogy miattam lépcsőzz. – húzott magára – Meg amúgy is fel kell épülnöm ezekből a fránya zúzódásokból. Nem maradhatok folyton az ágyadban. Máskülönben azt hiszik, hogy megettél, hogy nem lehet látni. – nevetett fel.
- Megennélek, de az nem lenne fair. – nevettem fel már én is – Na de akkor gyere, ha már nem akarsz itt kuksolni. – álltam fel, s kezemet nyújtva neki, segítettem felállni.
Jimin testére aggattam a ruhákat, a lassan botorkáltunk ki a szobámba, amit miután kiléptünk onnan be is zártam. Óvatos léptekkel haladtunk a lépcső irányába, majd félve, de mégis magabiztosan lépdeltünk le, s minden fokot jól megvizsgálva haladtunk egyre lejjebb.
A nappaliban egy barna hajú embert láttam, aki az öcsémmel volt, de még így sem tudtam betájolni az illetőt, csak akkor, mikor már az arca egyik oldalát pillantottam meg.